Érdekesség

Paszomány jelentése:
Ruházati kellék. Főleg polgári és katonai díszruhák, menték, nadrágok, dolmányok, atillák díszítésére használták. Úgy mondták, zsinórozták. Lehet lapos, zsinóros sujtás, bojt vagy rojt alakú. Anyaga arany-, ezüst-, selyem vagy gyapjúfonál. Előállíthatták szövéssel, fonással, sodrással, veréssel, cérnázással. Külön iparág volt a gyártása, rokonszakma a gombkötéssel.
A legmagyarabb szakma: így nevezték magukat hajdan a gombkötő mesterek. Mára e büszke elnevezés szinte szimbólummá növekedett, és a gombkötő és paszománykészítő szakma összeolvadt.
A gombkötők voltak hajdan a nemzeti viseletünk jellegzetes zsinórdíszeinek, tollforgóinak előállítói. Egykor „Nodularius Hungaricus”-nak, vagyis magyar gombkötőnek is hívták őket, mivel termékeik nemcsak a nemesi és a polgári nemzeti öltözködésben játszottak meghatározó szerepet, hanem a népviseleteknek és a magyar katonai egyenruháknak is meghatározó díszítményei voltak, így szakmájukat joggal tartották a legmagyarabb mesterségnek. Pedig a köznyelv összekeveri őket a német eredetű rokonszakma, a paszományos képviselőivel, holott azok termékei sok évszázadon át elkülönültek a gombkötőétől. A paszományosok ugyanis elsősorban ruhadíszítő szalagokat szőttek, míg a gombkötők szőr-, selyem-, ezüst-, aranyszállal készült fonalakból gombokat kötöttek, sujtásokat, zsinórokat vertek, vitézkötéseket fontak.

A gombkötőmesterség önállóvá válásnak ideje a XVI. századra tehető, mikor a zsinór mint díszítmény, és a keleti elemeket is magába olvasztó magyar nemzeti viselet megjelent.
A reneszánsz idején hirtelen felbukkant mesterség aztán a XIX. század végén majdhogynem el is tűnt a történelem süllyesztőjében. Mégpedig azért, mert szorosan együtt élt a divat és nem utolsósorban a politika változásaival: a díszes gombok, vitézkötések kezdetben a főúri és a katonai viselet kellékei voltak, később a városi polgári és a falusi paraszti viseletben is elterjedt az alkalmazásuk.
 A reformkorban nemzeti viseletté vált a zsinóros ruha, amit később, az abszolutizmus idején a nemzeti ellenállás kifejezőjeként hordtak. A századfordulótól azonban rohamosan hanyatlani kezdett az iparág: egyre inkább begyűrűzött a nyugat-európai polgári öltözködés, s ennek eredményeképp a gombkötőmesterség kezdett feleslegessé válni, s szép lassan eggyé olvadt a paszományos szakmával. De nem tűnt el végleg, ugyanis 1933-ban Ferenczy Ferenc belügyminisztériumi titkár a Magyaros Öltözködési Mozgalom Országos Bizottságának vezetőjeként a magyaros férfiruha tervezésére pályázatot írt ki azzal a céllal, hogy a díszmagyar helyett korszerűbb díszruhát hozzanak létre. Így született meg a XIX. századi magyar öltözettől kölcsönzött szabásmóddal és zsinórzattal díszített, fekete, polgári öltöny, a bocskai, újra fellendítve a ruhazsinórok iránti keresletet.
A két világháború között tehát ismét kivirágzott a szakma, több tucat műhely kezdte meg működését az országban. Egészen a néhány évtizeddel később bekövetkező kommunizmusig. Kisebb csoda, hogy az elvtársak szemszögéből valószínűleg ízig-vérig reakciósnak tűnő paszományos- és gombkötőmesterség ebben az időben nem tűnt el végleg, csak mellékvágányra került.
A háború előtt még a nagypolgárságot és az arisztokráciát kiszolgáló mesterek a színházi világban találtak menedékre, a kosztümös tévéfilmekhez, jelmezekhez, és olykor-olykor a múzeumi kiállítások anyagának felújításához adták tudásukat. A gombkötőmesterség tehát néhány évtizedre a múzeumok legfelső polcára került, de nem sokáig. Akadt ugyanis egy-két idős mester, aki tudását megőrizte, és átadta a következő generációnak. A következő generáció pedig a rendszerváltás után nekiveselkedett, hogy felébressze tetszhalott állapotából ezt az ősi magyar mesterséget.
A hagyományőrző egyesületek, néptáncosok, díszruhát gyártó szalonok is keresik a paszományt. Sőt, Tóth János műhelye készíti a köztársasági őrezred parlamenti díszruhájának díszítményeit, s a 2002-ben felállt huszár díszlovas egység ruháinak rátéteit is.
Forrás:
http://www.demokrata.hu/ujsagcikk/tobb_szaz_oltes/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése